XX. század – művészeti irányzatok

A XX. században nincsenek egységes korstílusok, az irányzatok párhuzamossága és egymásra hatása jellemző inkább. Összefoglalóan avantgárdnak nevezzük a század első évtizedeinek újító irányzatait. Több stílustörekvés tartozik ide, melyek különböző eszközöket és elveket alkalmaztak. Közös bennük, hogy az új nevében elvetik a régi normákat. Az avantgárd ugyan hamarosan kifullad, de szellemisége és egyes vívmányai továbbhagyományozódtak.

Az avantgárd radikális újítását a II. vh. előtti évtizedekben a hagyományos formákhoz kötődés, a realisztikusság váltotta fel: újklasszicizmus. Nem a hagyományos formák egyszerű reprodukálása történt, bár inkább a tartalmi, mint a formai elemek tartalmaztak újító törekvéseket.

A 40-es évektől terjedt el az abszurd irodalom. A művek témája az emberi sors kilátástalansága, az élet értelmetlensége, filozófiájuk az egzisztencializmushoz kötődik. A legjelentősebb alkotások a drámairodalomban születtek (Beckett: Godot-ra várva). Ezek a művek valójában anti-drámák: kevés szereplő, szegényes háttér, nincs cselekmény, dialógus helyett párhuzamos monológok vagy épp halandzsa jellemzi őket.

A 60-as évektől jelentkezett a neoavantgárd: ismét radikális újítók. Szorosabb kapcsolatot ápolnak a populáris kultúrával, főként a mozival és a zenével (beatzene és beat-irodalom, pl. Ginsberg, Kerouac).

A 80-as évektől kezdve meghatározó a posztmodern. Ez nem stílustörekvés, inkább életérzés, világszemlélet, a művészettel való kapcsolat és elvi hozzáállás. Jellemző jegyei a bizonytalanság, a relativizálódás, ill. az ezek meghaladására irányuló törekvések. Az irodalom vonatkozásában fontos elgondolások:

- egy műnek nemcsak egyetlen hiteles olvasata lehet, többféleképpen is értelmezhetjük

- intertextualitás: az (irodalmi és/vagy nem irodalmi) szövegek egymásra utalnak, párbeszédet folytatnak egymással

- a műalkotás nem a valóságot tükrözteti, hanem önállóan létező világot alkot

Groteszk: az avantgárd idején jelent meg, és azóta folyamatosan jelen van az irodalomban. Stilisztikai értelemben csúf, ijesztő elemek és ettől gyökeresen különböző (bájos, lényegtelen, nevetséges) dolgok összekapcsolása, a komikum egyik válfaja.